medencében
fejest ugrott
minden hossz előtt
elolvasott egy versszakot
és az ötven méter alatt
az agyába véste
ahány versszak
annyi hossz
amikor végzett
az uszoda büféjében
elszavalta az éppen
jelenlevőknek
ázott
kéken maszatos papírokat hagyott
az öltöző szemetesében
szabaduló aktus
fény mocskolta be pedánsan rebbenő arcát
a begyakorolt tekintély e fagyott héját
hordágyon kiterített világunk ellenére
sem képes felfogni az ellenállás jelentőségét
bizalma szétmorzsolódik önző gesztusaiban
hamis jóindulata egyenlő a fosztogatással
míg egy éjszaka
kétirányú forgalom
zavarja meg
súlytalanságtól mentes
dísztelen agyát
már szabadulna
elvihetnéd
bolti kirakatokba
műmárvány lépcsős kapualjakba
emeletes áruházakba
és ott hagyhatod
a hitetlenkedő elképzelés kompenzációjaként
becsomagolva
beárazva
a páternoszterhez közel
délibáb
szükségszerűség gördített megvalósítható gondolatokat a számba
fekete sárkánytollak szúrták át nyelvem
hajszálaim noteszből kitépett papírok
ők kényszerítették ujjaim
hogy
megereszkedett betűket szedegetve megmaradt naplókból
barátságosan ábrázoljanak minden mozdulatlan víziót
maró felügyeletük nem nélkülözi a gyilkos morált
ezek a vasbetűk könyörtelen ellenséget csinálnak
minden szóból
amit olyan mondatokba rejtve alkotnak
amelyek arra vannak ítélve
hogy elfelejtődjenek
(Megjelent az Alföld 2023/1-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Csontó Lajos munkája.
Hozzászólások